Klímaterápia

Az éghajlat és a gyógyítás kapcsolatát már Hippokratész is bebizonyította. Az orvostudomány és a klimatológia fejlődésével a különböző gyógyító éghajlatok hatásairól az ókori tudósnál jóval bővebb információkkal rendelkezünk. Tény, hogy egyes tünetek kialakulása jól köthető bizonyos időjárási eseményekhez. Egyes betegségek esetén a klímaterápiával jelentős eredmények érhetők el, legalábbis minden betegség gyógyítását elősegíti. A klímaterápiával szembeni elvárás, hogy a klíma hatására bizonyos betegségben szenvedők meggyógyuljanak, egyes panaszaik enyhüljenek. A klímaterápia két legfontosabb tényezője a nyugodt pihenés és a természetes tényezőkhöz való alkalmazkodás. Távol a szennyező- és allergén anyagoktól, valamint a stresszt kiváltó tényezőktől (magas hőmérséklet és páratartalom) ideális környezet a regenerációhoz.

Gyógyító klímatípusok


Tengerparti klíma
A tengeri klímánál főleg a levegő tisztasága, az állandó légáramlások, a fény ereje, a mikroorganizmusok csekély száma, a viszonylagosan egyenletes hőmérsékleti viszonyok, a tengeri aeroszolok és a magas abszolút páratartalom jótékony hatású. A tenger hullámzása, mozgása során a levegőbe jutó aeroszolok kedvezően hatnak a légúti-, illetve a bőrbetegségekre. A levegőben található parányi tengervízcseppek sótartalma gyulladáscsökkentő hatású, feloldja a váladékot és nedvesíti a nyálkahártyát. A sós, nedves levegő az orron keresztül eljut az alsó légutakba, a légcsőbe, a hörgőkbe és regenerálja a nyálkahártyát. A sós tengervíz gondoskodik arról, hogy egyes bőrbetegségek, például az ekcéma tünetei enyhüljenek. A gyógyító tengerparti klímák közül a Holt-tengeri a legismertebb.

Tavi klíma
A tavi klíma nagyban hasonlít a tengerparti klímatípushoz. A két klímatípus közötti legnagyobb eltérés a levegő sótartalmában és a klímamódosulás mértékében van. A tavak, méretüknél fogva kevésbé képesek módosítani környezetük klímáját. A tengerparton megfigyelhető helyi szélrendszer a tavak mellett csak igen kis mértékben, főként a nyári időszakban, frontmentes és anticiklonális időszakban érzékelhető. A tóparti klíma leginkább pihenésre, rekreációra alkalmas.

Alföldi klíma
Az alföldi klíma levegőjének páratartalma alacsony, kevés csapadék jellemző. A napfényes órák száma magas, a téli és nyári, éjszakai és nappali hőmérsékletingadozás nagy. Az alföldi klíma főként a tuberkulózisban szenvedő betegek regenerálódását segíti. Támogatja továbbá a vérszegénységi tünetek gyógyítását, és alkalmas a csontgümőkóros betegek panaszainak enyhítésére is. Nem ajánlott a pajzsmirigytúltengésben szenvedők számára.

Magashegységi klíma
Az 1000 méternél magasabb hegységekre jellemző. Ilyen magasságban már a pollenkoncentráció és a légszennyezés jelentősen csökken. A levegő tiszta, ózondús, a növények termelik a friss oxigént. A magashegyi klíma terápiával kezelhetők a légzőszervi megbetegedések, a vérszegénység, az idegkimerültség és a pajzsmirigy túlműködés. Ezekben a magasságokban azonban ügyelni kell az erős UV sugárzás veszélyére.

Középhegységi klíma
A 300 és 1000 méter közötti magas térségekre jellemző a középhegységi klíma. Északi lejtői hűvösek, itt a levegő páratartalma is magas. A szél felőli lejtők csapadékosak, a szélárnyékban lévőek szárazabbak, naposabbak. A legtöbb napsugárzást a déli lejtők kapják. A középhegységi klíma a legtöbb betegség kiegészítő kezelésére alkalmas. A középhegységeket borító erdők, magas, dús növényzete önmagában pozitív, nyugtató hatással van az idegrendszerre. Az erdőkben a relatív páratartalom magas, a hőmérséklet kiegyenlítettebb.

Barlangi klíma

A barlangi klíma a légzőszervi, asztmás panaszok kezelésére ajánlott. A barlangokban a levegő hőmérsékletének évi ingadozása általában nem haladja meg az 1 °C-ot. A hőmérséklet, a páratartalom egyenletes, nincs légszennyezés és pollen. A levegő relatív páratartalma 95-100%-os, amely segít a hörgőváladék föloldásában. A nedvesség finom eloszlású aeroszol formájában van jelen, így alkalmas arra, hogy a legkisebb légutakig eljusson, és ott közvetlenül fejtse ki jótékony hatását. A barlangi aeroszol gazdag magnéziumban és kalciumban. A barlangi levegőbe kerülő porszemcsék a magas relatív páratartalom következtében kicsapódnak a barlang falán. A savas kémhatás megakadályozza a baktériumok szaporodását, ezért a barlangi levegő allergénmentesnek tekinthető. A barlangi levegőben viszonylag nagy koncentrációban van jelen a szén-dioxid, amely a légzőközpont ingerlésével mélyíti és szaporítja a légzést. Ezzel a tevékenységgel a tüdő átszellőzik. Egyedüli problémát a penészgombák elterjedése okozhat, de elszaporodásukat a szakemberek felügyelik és megakadályozzák. A barlangterápiát azoknak a betegeknek ajánlják, akik egyéb kezelések ellenére is panaszosak és pár óra pollenmentes környezet is felüdülést jelent.

Barlangterápia Magyarországon:

  • Béke-barlang (Jósvafő)
  • Városi Kórház gyógybarlangja (Tapolca)
  • István-barlang "Fekete terem"(Miskolc- Lillafüred)
  • Abaligeti-barlang "Gyógyterem" (Abaliget)
  • Szemlőhegyi barlang "Óriás folyosó" (Budapest)

Oszd meg a barátaiddal:

Cikkek

x
OLVASD EL!