Duna-Dráva Nemzeti Park

Alapítás éve: 1996
Összterület: 49 478,8 ha
Ramsari terület: Szaporcai Ó-Dráva meder; Gemenc; Béda-Karapancsa, Pacsmagi halastavak
További információ: Duna-Dráva Nemzeti Park honlapja

A nemzeti park a Duna-Sió torkolata és az országhatár, valamint a Dráva mentén helyezkedik el. A Duna-Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre, több, már korábban is védetté nyilvánított terület beolvasztásával. Kiterjedése 49 478 hektár. A nemzeti parkért is felelős Duna.Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területe kiterjed Baranya és Tolna megye teljes területére, Somogy megyére a Balaton déli partja kivételével valamint kisebb részben Fejér és Bács-Kiskun megyére is. A Dél-Dunántúl legnagyobb része dombság, amelyből szigetként emelkedik ki a Mecsek és a Villányi-hegység. A dombvidéket keletről és délről a Duna és a Dráva hordalékával feltöltött síkságok szegélyezik. A különösen értékes élőhelyek védetté nyilvánításának céljául a folyók, mellékágrendszerük, valamint az érintett területek természeti értékeinek, a felszíni és felszín alatti vízkészleteknek, továbbá az érintett területek erdeinek, termőtalajának és más, megújuló természeti erőforrásainak védelmét jelölték meg.

Gemenc az ország legnagyobb, zömében erdővel borított ártere, melynek hossza 30 km, szélessége 7 km. Az ártér mélyebb területein füzek, a magasabbakon nyárfák telepedtek meg, valamint itt él cserjeszinten a hamvas szeder és a galagonya. Ezek a ligeterdők szinte megközelíthetetlenek, remek búvóhelyül szolgálnak a nagyvadaknak. Az időnként víz alá kerülő részeken található a ritka fekete galagonya és a tavaszi csillagvirág. Gemenc mélyén rétisasok, kerecsen-sólymok és békászó sasok találnak otthonra. A gemenci erdőkben található a Gemenci Állami Erdei Vasút, melyen időszakosan nosztalgia vonat is közlekedik. Az redőben rengeteg az őz, a szarvas és a vaddisznó.

A tölgy-kőris-szil ligeterdők állományai az ártér magasabb szintjein találhatók és csak igen magas árhullám során kerülnek víz alá. Lágyszárú és cserjeszintjük a leggazdagabbnak mondható az ártéri területeken. Gyakori a borostás sás, a kockás liliom és a kétlevelű sarkvirág. Mivel a legértékesebb faji összetételű, állományai Gemenc térségében fokozott védelmet élveznek.

A Dunának és a holtágaknak igen gazdag a halfaunája. A kecsege egyre ritkább, gyakori a bodorka és a dévérkeszeg. A holtágak, mellékágak legjellemzőbb hala a csuka, a dunai nyurga ponty és néhány helyen a széles kárász.
Az Alsó-Duna ártéren gyakran költ a kis kócsag és a bakcsó. Az ártéri faligetekben megtalálhatók a szürke gémek fészkelő kolóniái. A terület igazi értéke az öreg tölgyesek fészkelő madarai, a fekete gólya és a réti sas. Fokozottan védett barna kánya és a kerecsensólyom is. A holtágak nádasaiban fészkel a nyári lúd, a cigányréce és az üstökös réce. Az emlősök közül kiemelt jelentőségűek az öreg tölgyesek és füzek odvaiban megtelepedő denevérfajok. A fokozottan védett piszedenevér és a tavi denevér unikális értékű. A vizekben mindenütt előfordul a vidra.

A Dráva-menti síkság a helyenként 10-15 km széles magyar árteret jelenti. Az árteret holtágak és galériaerdők kísérik. A morotvákban sulyom, rucaöröm, tündérálom, tündérrózsa és kolokán állományai élnek. A hazai Dráva- szakasz halban leggazdagabb vizeink egyike. Él itt lápi póc, réti csík, kecsege, Petényi-márna. A kétéltűek közül külön figyelmet érdemel a rendkívül ritka tarajos gőte. A hüllők közül előfordul a rézsikló, a mocsári teknős és a kockás sikló. A gyurgyalag és a jégmadár fészkelőhelye a folyó partfalaiban található. Az erdőkben szép számmal élnek énekesmadarak, főként fülemüle, nádi poszáta, barátposzáta, énekes nádiposzáta. A térségben tekinthető meg a .kormorános erdő., mely a kárókatonák tömeges fészkelő telepe.

A fás legelők, elszórt fákkal, facsoportokkal tarkított kaszálók - melyeknek legszebb példája a Drávaszentesi legelő - költőmadara a kabasólyom és vörös vércse. Szintén a ritkább fészkelők közé tartozik a búbos banka, és a nedves mélyedések környezetében élő sárszalonka. A folyó partfalában előfordul a parti fecske, az égerfák koronájában szürke gém, illetve sásos-zsombékosokban kis vöcsök és sárszalonka fészkel.

A nádasok környékén gyakori a menyét és a hermelin. Védett ragadozó a nyuszt, borz és a vadmacska.
Külön színfoltja a területnek a Mattyi Madár Emlékpark, melynek kopjafái a hazánkban kipusztult madárfajokra emlékeztetnek.

Oszd meg a barátaiddal:

Cikkek

x
OLVASD EL!