Duna-Ipoly Nemzeti Park

Az alapítás éve: 1997
Összterület: 60 314,3 ha
További információ: Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapja

Az 1997-ben alapított Duna-Ipoly Nemzeti Park Budapesttől északi irányban, a Pilis és a Börzsöny hegység nagyobb részén, a Duna és az Ipoly folyók között helyezkedik el. A több mint 60 ezer hektárnyi terület egyediségét a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása adja. Legszebb vidéke a Dunakanyar. A Dunán kialakult kisebb-nagyobb szigetek Esztergom és Budapest között szintén részei a nemzeti parknak.

A Visegrádi-hegység magmás eredetű kőzete a múltban lejátszódott vulkanikus tevékenységet jelzik. Lenyűgöző szépségűek a hegység andezit-sziklái (Vadálló-kövek, Thirring-szikla).

A Pilis a Dunazug-hegység legkiemelkedőbb hegye, magassága meghaladja a 700 métert. Kőzete mészkő és dolomit, amely kiválóan alkalmas barlangképződésre. A nemzeti park közel 200 barlangjának döntő hányada nyílik itt. A hegység barlangjai őslénytani és régészeti leletekben is igen gazdagok. Tudományos és kultúrtörténeti jelentősége miatt kilenc barlang fokozottan védett.
A Börzsöny - a Visegrádi-hegységhez hasonlóan - vulkanikus eredetű. Különös földtani értéke a szabaddá vált andezit lávaréteg, és az ebből kiinduló számos kőfolyás. A hegység önálló hegycsúcsok rendszere: a főcsúcsok magassága 900 méter körüli, a csúcsokból induló mellék gerincek, völgyek erősen tagolt felszínt eredményeznek.
A Börzsöny forrásokban rendkívül gazdag terület, közel 350 forrásából több mint 40 a tengerszint fölött 600 méterrel fakad - ez országosan egyedülálló.
Az Ipoly-völgy arculatát a névadó folyó hozta létre: áradások és apadások alakították ki a folyót kísérő mocsarakat, tavakat. A folyószabályozása során rendezett part, duzzasztók létesültek. Egy 12 kilométer hosszú folyószakaszon azonban nem történt beavatkozás, ott a szeszélyes áradások a viszonylagos háborítatlanságot, a természeti kincsek fennmaradását biztosítják.

A természetvédelmi oltalom alatt álló növényfajokból jelenleg 170 védett, és 10 fokozottan védett faj állománya ismert a nemzeti park területéről. A növényzet botanikai értékei között több olyan faj található, amelyek csak a Kárpát-medencében honosak, sőt, kifejezetten csak a nemzeti park területén élő faj is akad. Ebből a szempontból a nemzeti park unikális botanikai értéke a magyarföldi husáng, amelynek legéletképesebb állománya a Pilis hegységben tenyészik. A lejtők a megkapó szépségű leánykökörcsin és fekete kökörcsin termőhelyei. A tölgyerdők szegélyében gyakori a nagytermetű bíboros kosbor, a gyertyános tölgyesek környezetében a májvirág, míg a bükkös mellett megjelenik a havasalji rózsa és a moldvai sisakvirág is. A hegyvidéki rétek ősszel nyíló, védett növénye a kornistárnics vagy más néven encián. A terület érdekes növénye a szelídgesztenye, amelyek első példányait a XIV. században, Róbert Károly uralkodása alatt telepítették be a térségbe. A Szentendrei-sziget ártéri rétjein helyenként tömeges az őszi kikerics. A mélyebb fekvésű helyeken láprétek, mocsárrétek alakultak ki, a sziget déli részén szibériai nőszirom állománnyal. Az Ipoly-völgy ártéri rétjeinek értékes növénye a réti iszalag. A legszebb társulásoknak tekinthetők az égerláp-erdők két kiemelten fontos fajjal, a szálkás pajzsikával és a fekete ribizlivel. A hegyek legjellemzőbb növénytársulásai a gyertyános-tölgyesek és a bükkösök.

Az élőhelyek sokféleségének köszönhetően a nemzeti park állatvilága is változatos, fajokban gazdag. A területen előforduló védett és fokozottan védett állatfajok száma meghaladja az ötszázat. A nemzeti park állatvilágának élőhelyei közül különleges értéket képvisel a Duna-meder, mivel néhány oxigénigényes és a szennyeződésekre rendkívül érzékeny vízicsiga-faj csak a Duna egyes szakaszain fordul elő, a világ más folyóvölgyeiben nem élnek. Ilyen a bödöncsiga és a rajzos csiga.
Magyarország egyik leghosszabb rovarfaja, a fűrészes lábú szöcske egyaránt előfordul a Pilisben, a Visegrádi-hegységben és a Börzsönyben is, de mindenütt csak kis egyedszámban. A Pilisben és a Szentendrei-szigeten található egy másik védett sáskafaj, a sisakos sáska.
A havasi tűzlepkét nemzeti park kialakításakor találták meg a kutatók a térségben először. A Börzsöny legmagasabb részeinek kuriózuma a kis apolló lepke.
A Szentendrei-sziget legjelentősebb állattani értéke a fóti boglárkalepke.
A bogarak rendjéből különösen értékes, a havasi cincér és a gyászcincér.

A kétéltűek közül az összes hazai faj fellelhető a nemzeti parkterületén. A hüllők közül megemlíthető a pannongyík, melynek több populációja található a területen. A foltos szalamandra csak a Börzsönyben fordul elő. A kiterjedt erdőknek köszönhetően sok az erdei énekes- és ragadozó madár. A sólyomfélék és a nagytestű sas fajok között itt fészk a parlagi sas, kerecsensólyom és vándorsólyom.
A Börzsöny bükköseiben harkályok és védett fehérhátú fakopáncsok élnek. A Pilis barlangjai jó denevér élőhelynek számítanak. A védett emlősök több faja, így a nagy pele, menyét, hermelin, nyuszt, vidra őshonos ezen a vidéken.

Oszd meg a barátaiddal:

Cikkek

x
OLVASD EL!