Balaton-felvidéki Nemzeti Park

Az alapítás éve: 1997
Területe: 57 020 ha
Fokozottan védett területe: 10 472 ha
Tájvédelmi Körzetei: Magas-bakonyi TK, Somló TK, Mura-menti TK
Ramsari terület: Balaton, Kis-Balaton
További információ: Balaton-felvidéki Nemzeti Park honlapja

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park a Balaton északi partvidékéhez kapcsolódva, nyugat felé egyre szélesedő sávban húzódik a Kis-Balaton térségéig. Összterülete 56 997 hektár, melyből 10 471 hektár fokozott védelem alatt áll. A nemzeti park területi egységei: a Tihanyi-félsziget, a Pécselyi-medence, a Káli-medence, a Tapolcai-medence és a tanúhegyek, Zala és Somogy megyében a Keszthelyi-hegység és a Kis-Balaton, továbbá a teljes Balaton-part és a Balaton öblei.
A park természetvédelmi fennhatósága Veszprém megyében 50, Somogy megyében 6 települést érint.

A régió természeti értékeinek védelme korán megkezdődött. 1922-ben a Kis-Balatonon alkalmaztak először úgynevezett kócsagőrt, fizetett természetvédelmi őrként. Ezt követően csaknem három évtized telt el az egykori madárvilág élőhelyének, annak legértékesebb maradványának védetté nyilvánításáig (1951). A veszélyeztető tényezők hatására a térségben több értékes területet helyeztek védelem alá, így a tapolcai Tavas-barlangot 1942-ben, a balatonkenesei tátorján-élőhelyet 1944-ben, a Tihanyi Tájvédelmi Körzetet 1952-ben. Az értékes tájegységek védetté nyilvánítása 1979-től gyorsult fel.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság számos településen tart fenn bemutatóhelyet, az alábbiakban csak néhányat sorolunk fel: Bakonybélen az Erdők Házát; Zircen arborétumot; Monoszlón geológiai bemutatóhelyet; Zalaszántón vízimalmot, a Kis-Balatonnál Vörsön a népi halászatot bemutató tájházat. Várja a látogatókat a balatonfüredi Lóczy-barlang; az edericsi Csodabogyós-barlang, a tapolcai Tavas-barlang is.

A nemzeti park területei közül legrégebben védett a Tihanyi-félsziget 16 négyzetkilométernyi területe. 1952-ben itt került kijelölésre hazánk első tájvédelmi körzete. A félszigeten egykor működő vulkánok és hévforrások nyomaira bukkanhatunk. A szél a bazalt tufából különös alakú sziklákat formált, az úgynevezett gejzírkúpokat. A legismertebb forráskúp az Aranyház, mely a rajta élő sárga zuzmóról kapta nevét. A félsziget belsejében található két magas fekvésű katlan közül a déli közepén a Balaton vízszintjénél 25 méterrel magasabban terül el a Belső-tó, amelynek medre, csakúgy, mint a Külső-tóé, vulkáni működés nyomán alakult ki. A tihanyi tavak vize kizárólag a helyben lehulló csapadékból származik.
Az enyhe klímának köszönhetően ritka növény- és állatvilág alakult itt ki. Az erdők jellemző madara a füles kuvik. A száraz lejtőssztyeppek ritka növényei a vetővirág, az őszi csillagvirág, a borzas szulák és a hártyás galambbegy. A területen ritka lepkefajok is élnek, ilyen a szürke medvelepke és a lápi araszoló lepke. A Tihanyi Külső-tó a vízi madarak kedvelt élőhelye. Az úgynevezett balatoni kecskekörmök megkövesedett tengeri kagylók maradványai, amelyet a hullámverés koptatott gömbölyűre.

A Pécselyi-medence a természeti értékek mellett a hagyományos gazdálkodási módok, az öreg borpincék hangulata jellemző. A védett növények közül található itt nagyezerjófű, tavaszi hérics, mocsári nőszőfű és mocsári kosbor. Állatvilágából a védett madarak érdemelnek figyelmet, mint a gyurgyalag és a közép fakopáncs.

A hegyek koszorújában található Káli-medence 1984 óta védett. Felszíni képződményei közül a legfontosabbak a bazaltkúpok és bazaltzsákok, valamint a "kőtengerek", amelyek kőhátakkal borított lapályok. Kimagasló növénytani értéket képviselnek a láprétek Köveskál közelében él hazánk legnagyobb lisztes kankalin populációja, ez a növény a nemzeti park jelképe. A nagyobb állóvizek a vízimadaraknak adnak otthont.

A Balaton partjának hegyei (Badacsony, Szigliget, stb.) vulkáni tevékenység nyomán alakultak ki. A szél és a víz romboló munkája nyomán csak az ellenállóbb bazalt maradt vissza, így jöttek létre az úgynevezett tanúhegyek. A Badacsony oldalában (ahol egykor bazaltbányászatot végeztek, jelentősen elcsúfítva a vulkáni tanúhegyet) hatalmas kőfolyások, kőtengerek találhatók.

A bazalthegyeken számos ritka növény él. A kőomlásokon él a sziklai ternye, a Badacsony erdeiben pedig erdei ciklámen, májvirág. Hazánkban egyedül a Szent György-hegyen él a cselling páfrány, de itt él a szintén ritka pikkelypáfrány és a Lumnitzer szegfű is. Csobáncon él a fekete kökörcsin, a leánykökörcsin és a buglyos kőtörőfű. A terület madárritkaságai a vörös vércse, a holló és a kövirigó.

A Keszthelyi-hegység felszínét kőoszlopok, víznyelők, töbrök, szurdokvölgyek teszik változatossá. A hegy gyomrában barlangok találhatók. Élővilága igen változatos. Erdeiben a száraz, meleg élőhelyekre jellemző virágos kőris és a hűvös, üde helyeket kedvelő bükk keveredik. Itt él a tarka nádtippan, a sziklai páfrány és sok ritka orchidea faj Az itt honos láncos futrinka országosan ritka rovarfaj. A ligeterdők lakója a kis fakopáncs, a fekete harkály, zöld küllő, léprigó és lappantyú.

A Tátika-hegyen élő ősbükkös védett erdőrezervátum. A háborítatlanság sok védett állatfajnak kedvez többek között a havasi cincérnek, a kék galambnak, a hollónak és a nagyfülű denevérnek. A sziklagyepeken él a sziklai ternye, a turbánliliom és a tarka nőszirom. A Kovácsi-hegycsoport területén található Herman-tó mára égeres láperdővé alakult és a nemzeti park fokozottan védett területe. A Kis-Balaton létét a terület eltőzegesedésének, a Zala folyó hordaléklerakásának, és az ember természetalakító munkájának köszönheti. A sorozatos beavatkozások során veszélybe került az ország legcsodálatosabb madárparadicsoma. Magyarország 1979-ben csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, így a Kis-Balaton is felkerült a "Nemzetközi jelentőségű vadvizek" jegyzékére. 1984-ben megkezdődtek a rekonstrukciós munkák. Ennek köszönhetően visszatelepült számos ritka madárfaj, mint a nagy kócsag, a patkányfejű pocok, a lápi póc és a réti csík.

Oszd meg a barátaiddal:

Cikkek

x
OLVASD EL!