Pedelec: elektromos rásegítésű kerékpárok

Ha meghalljuk azt a kifejezést, hogy „elektromos kerékpár”, egyből a nagyáruházakban kapható, biciklire olykor kevéssé hasonlító (habár kétkerekű, és talán még pedál is van rajta), gázkaros szörnyetegek jutnak eszükbe. Ha a minőséget kicsit feljebb tornásszuk, akkor is – véleményünk szerint joggal – tiltakoznak, hogy „de hát én kerékpározni szeretek, nemcsak üldögélni, hogy a motor hajtson!”. Ezzel a szemlélettel messzemenőkig egyet értünk: nem véletlenül a kerékpározást, mint aktív sportolást, egészségmegőrző tevékenységet támogatjuk teljes erőnkkel.

Ha megnézzük az utóbbi néhány évet, évtizedet, szinte minden fejlődött, elektromossá vált, digitalizálódott. A számológép vagy a mosógép még messzebbre nyúlik vissza, de nézzünk meg egy elektromos írógépet (majd számítógépet), egy mobiltelefont, egy fűnyírót vagy akár egy habverőt. A kerékpárok ezzel szemben nagyon le voltak maradva:  a változás szele mostanában érte őket utol. Tehát az elektromos kerékpár fogalmát ma már nemcsak az a „húzom a gázkart és megyek” típus, az úgynevezett E-Bike tölti ki, hanem az alapjaiban hasonló, mégis teljesen más Pedelec kategória.

A Pedelec szó a Pedal+Electric+Cycle szavakból alkotott mozaikszó. A Pedelec kerékpárnak nagyon röviden az a lényege, hogy akkor és csak akkor segít be, ha hajtunk. Természetesen teljesen kikapcsolható, de a választható rásegítési fokozatok csak akkor dolgoznak, ha mi is hajtunk. Hogy ma valamit hazánkban (és az egész Európai Unióban) Pedelec kerékpárnak minősíthessünk, három fő feltételnek kell megfelelni:

1. Maximum 250W teljesítményű motor

2. Rásegítés maximum 25 km/h sebességig

3. Rásegítés kizárólag pedálfordulat (hajtás) közben.

Szó nincs tehát itt lustálkodásról, extra nagy sebességről, vagy elektromos motorkerékpárról. A Pedelec rendszerű kerékpárok sokaknak nyújthatnak segítséget. Gondoljunk csak a négy fő felhasználói körre.

1. Idősebbek (vagy mozgásukban korlátozottak), akik nem szeretnének lemondani több tíz kilométeres kerékpározásokról csak azért, mert nem bírják a távot, vagy kisebb-nagyobb emelkedő van az úton.

2. Akik dombos-hegyes vidéken laknak, és nem bírnak feltekerni a sok esetben több kilométeres emelkedőkön. Ha ezt a szakaszt nem számítjuk, bőven kényelmesen bicajoznának akár munkába is, de nincs se kedvük, se idejük az emelkedőn feltolni a bicajt.

3. Rendszeresen túrázóknak, akik nagy távolságokat, nagy szintkülönbségeket tesznek meg, jól megpakolt bicajjal.

4. Konkrétan munkába járóknak, akik eddig azzal az érvvel hárították el a kerékpározást, hogy megizzadnak és nincs lehetőségük lefürdeni a munkahelyen.

Mindannyiuknak a problémáira megoldást nyújt a Pedelec rendszer. Ennél persze sokkal árnyaltabb a helyzet, gondoljunk akár hegyi kerékpárokba (MTB) épített Pedelec rendszerre, összecsukható Pedelec kerékpárokra, vagy akár a rekumbensek (fekvőkerékpárok) ilyen rendszerrel való megspékelésére.

Gyártótól, típustól és technológiától függ, de lényegében minden rendszer több fokozatban állítható rásegítési lehetőséget nyújt. Akár enyhe szembeszélnél kell egy kis segítség, akár fáradtan a nap végén van szükségünk segítségre, vagy egy intenzív emelkedőn tud olyan erővel rásegíteni egy ilyen rendszer, mintha síkon tekernénk. Néhány órás feltöltés után - a rásegítési mértéktől függően - általánosan 30-100 km körüli út megtételére alkalmasak ezek a rendszerek.

Léteznek kerékbe épített motorral ellátott rendszerek és középrész hajtásúak is. A kerékbe épített szettnek óriási előnye, hogy jószerivel bármilyen típusú és formájú kerékpárba beépíthető. Vagy az első, vagy a hátsó kerékagyat kell kicserélni, majd a rendszer többi elemét felhelyezve, az adott kerék adja le az erőt. A középrészre felszerelteknek is több fajtája van. Vannak gyártók, akik saját rendszerüket saját tervezésű vázra építik, míg vannak szintén univerzálisak, melyek sok egyéb kerékpárba is beépíthetők. Ezen rendszereknek a kifinomultabb megjelenés mellett teljesítménybeli előnyük is van.

Az akkumulátorok csomagtartóra, vázra illetve nyeregcsőre rakhatók. Ha a a gyártónak van erre terméke, akkor a vevő választhatja ki, hogy melyiket szeretné. A felhelyezhető méret végett a csomagtartóra helyezhető akkumulátor a legnagyobb kapacitású. Olyan bicaj esetén, ahol nincs csomagtartó (mondjuk egy hegyi kerékpár, MTB) jöhet szóba a nyeregcsőre, vagy a kulacs helyére szerelhető akksi.

Hajtás-érzékelés tekintetében PAS (Pedal Assist Sensor), illetve nyomatékszenzorosak lehetnek. Ez lényegében azt jelenti, hogy a hajtás tényét és mértékét valamilyen módon érzékelni kell a rendszernek (ugyebár a rásegítés ekkor működik). Erre többféle mód is van. Az egyszerűbb, olcsóbb és ezért kevésbé profi rendszer a PAS, mely a pedálfordulatot nézi. A hajtóművön több mágnes van elhelyezve, egy érzékelő pedig a vázon. Ahogy ezek a mágnesek elhaladnak az érzékelő mellett, az impulzusok számából számolja ki a rendszer, hogy milyen erővel kell besegítenie. Ez ugye akkor problémás, ha mondjuk nagyobb fokozatban álltunk meg a járművel, és úgy is indulunk el, nincs meg a megfelelő csapásszám. (Vannak rendszerek, melyek erre egy plusz kis karral válaszoltak, miszerint induláskor azt megnyomva, nagy erőt ad le, így könnyen felvehetjük a forgalom tempóját.).

A másik rendszer pedig a nyomatékszenzoros, melynek lényege, hogy vagy a középrészbe, vagy a hátsó kerékhez építenek egy szerkezetet, mely a tekerés (terhelés) mértékétől függő deformáció alapján számítja ki a rásegítés mértékét. Ez lényegesen finomabb és pontosabb rásegítést eredményez.

Természetesen a rendszerek közti különbözőségekről, azok részleteiről még nagyon sokat lehetne írni. A lényeg mégis az, hogy ezeket ki kell próbálni, kiszámolni, hogy egy ilyen jármű vagy beépítő szett ára – használattól függően – akár 2 év alatt megtérülhet - nem beszélve a mindig pontos érkezésről, az egészséges életmódról valamint a környezettudatosságról. Nincs mese, ez a jövő közlekedésének egyik legnagyobb fejlődését prognosztizáló forrása.

Gáspár Tamás, BrinGáspár


|2012.március 5.
Forrás: meteoline
Oszd meg a barátaiddal:

Cikkek

x
OLVASD EL!