Ne légy sötét! Világos?

Látni és látszani: talán a közúton való közlekedés 1x1-ének is nevezhetnénk. A egalapvetőbbbb dolog tehát, hogy mi is jól lássunk és minket is jól lássanak. Fontos ez persze minden évszakban, minden napszakban, de télen, ahogy a nappalok rövidülnek, a sötétebb időszakok egyre hosszabbak, nagyobb hangsúllyal jelentkezik ez a kérdés. Érvényes ez autósokra, gyalogosokra és kerékpárosokra egyaránt.

Habár a kerékpáros kultúra az elmúlt években igen sokat fejlődött Magyarországon, még mindig messze elmarad attól, hogy akár jónak lehessen titulálni. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a rosszindulatra vagy a nemtörődömségre kell kerékpározás közben számítani a gépjárművet vezetők részéről, hanem a figyelmetlenségre is (már-már közhely, hogy a gépjárművet vezetők többsége, ha egyáltalán lát minket, a sebességet rendszeresen túl-, a távolságot pedig alábecsüli). Amúgy meg próbáljuk csak ki: tartsuk ki a karunkat előre, hüvelykujjunkat fel, fél szemünk csukjuk be; egy kerékpáros már ki is van takarva az ujjunk által! Arról nem beszélve, hogy nemcsak egy autóval való karambolnak lehet nagyon csúnya (sokszor végzetes) következménye, két kerékpár „találkozása” vagy egy gyalogossal való ütközés is csúnya következményekkel járhat. Ha már megesik a baj, amúgy sem releváns, hogy mi volt az oka. Fogadjuk el, hogy mi vagyunk a „gyengébb kutya”, a mi karosszériánk csupán a ruhánk, jobb esetben kesztyűnk és sisakunk. A közlekedésben való felelős részvétel tehát nemcsak annyit tesz, hogy megadjuk az elsőbbséget, betartjuk a szabályokat, hanem gondoskodunk arról is, hogy mind mi jól lássunk, mind minket jól lássanak.

A láthatósági eszközöket két csoportba oszthatjuk: aktív és passzív láthatósági eszközök csoportjába. Aktívnak nevezzük azt, ami önmagában képes fényt kibocsátani (lámpák), passzívnak pedig azt, hogy a beérkező fény lehető legnagyobb részét képes visszaverni, ezáltal növelve a láthatóságot. Itt mi most a passzív eszközöket vesszük szemügyre.

Ha a láthatóságról beszélünk, sokaknak még ma is a(z igen hasznos) „kukásmellény” jut eszébe. Ennek a rendszernek a lényege, hogy egy neonsárga vagy neonnarancssárga anyagra fényvisszaverő csíkot varrnak fel. E kettős védelemnél „neon” szín lényege, hogy a ráeső fény UV-tartalmából (nem látható sugárzásból) jelentős mennyiséget a látható tartományban is visszaver, így nemcsak a felület színe látszik, hanem szinte „kiböki” az ember szemét, annyira erőteljes a látvány. Ez leginkább nappal és/vagy ködben játszik fontos szerepet. A fényvisszaverő csík lényege pedig, hogy a beeső fényt nagyon nagymértékben veri vissza, teszi ezt ráadásul a beesési szöggel megegyező irányba. Ez ugye azért fontos, mert a fényforrás (például autó lámpája) és az észlelő (vezető szeme) szinte egy síkban van, így a láthatóság kimagasló. Ennek a technológiának az alapja a reflexió. Mikro- és nanoszinten az anyag felületét pici prizma- vagy gömbalakúra képezik, mely a fénytörés elvét „használva” megteszi a kívánt hatást.

Tehát ma már nemcsak a „ciki” kukásmellény létezik, ha jól szeretnénk látszani. Felsőruházatban is vannak kabátok, mellények, pántok, kantárok, amik mindamellett, hogy feladatukat maximálisan ellátják, még divatos viseletet is jelentenek. Természetesen nemcsak mellényt lehet felvenni, számos egyéb lehetőség van a passzív láthatóság elérésére. Ilyen például bokaszalag (nemcsak összefogja a nadrágszárat, de lábunk mozgása által a feltűnés még inkább garantált), küllőpálca (küllőre húzva oldalról nagyfokú láthatóság), matricák, prizmák, táskahuzatok… és a sor szinte végtelen. Ilyen termékekről bővebben az alábbi linken olvashatnak.

Ezek az eszközök árban sem számítanak megfizethetetlennek, tartósságuk, dizájnjuk, és ami a legfontosabb: funkciójuk kimagaslóan jó! Ne feledjük tehát, hogy sok bosszúságot, vitát és balesetet előzhetünk meg egy-két ezer forintos beruházással! Ugye, hogy ez igazán nem is olyan sok ez az életünkért?

Gáspár Tamás, BrinGáspár


|2012.január 11.
Forrás: meteoline
Oszd meg a barátaiddal:

Cikkek

x
OLVASD EL!